A félelem reprezentációi - interdiszciplináris workshop, Debrecen, 2019. április 26.
A félelem az egyik legalapvetőbb érzelem, amely nem csak az embert, hanem az állatokat is jellemzi, de amíg az állatvilágban ez ösztönszerű, addig az embernél jórészt kulturálisan kódolt, hogy mikor mitől fél. A félelem ugyanakkor nemcsak az élet alapvető megnyilvánulásainak egyike – a félelem és félelemkeltés megjelenik az egyén életében, továbbá a társadalmi és politikai élet összefüggéseiben, az élménytársadalom igényeinek kielégítésében, illetve a médianyilvánosság különböző szintjein. Ez az alapja annak, hogy a félelmet ugyan magunkban érezzük, és produkálunk hozzá fiziológiai tüneteket, de a félelem általában egy hosszú közösségi interakció folyamatának során alakul ki. Nem csak a félelem tárgyának tekintetében, hanem intenzitásában és megélésének formájában is. Az emberi kultúra egyik legsajátosabb vonása, hogy különböző társadalmi és kulturális mechanizmusokat alakított ki a félelem megfékezésére. A félelemben ilyen módon összekapcsolódnak a biológiai és kulturális komponensek: pl. az érzelem öntudatlan hatalma és az a kulturálisan kialakított és rögzített képesség, hogy ezeket ellenőrizhetővé és kommunikálhatóvá tegyük. A félelem tehát ambivalens jelenség: motiválhat vagy megbéníthat, elvezethet az együttérzéshez vagy éppen a szolidaritás megtagadásához, szövetségeket teremthet vagy éppen stigmatizálhat. A félelem átélése által az ember rádöbben egzisztenciájának kiszolgáltatottságára, végességére.
Komolyan venni az idegent. Reflexiók református teológiai szempontból
2018. október 25. és 28. között került sor a vesztfáliai Soestben a magyar és német református teológiai tanárok 5. konzultációjára, amely folytatása annak a közös gondolkodásnak, amely 2003-ban indult útjára Emdenben, s amelyet a 2007-es debreceni, majd 2012-es szintén emdeni, illetve a 2014-es berekfürdői és a mostani konzultáció követett. A konferencia témája ebben az esztendőben az idegennel való találkozás lehetséges teológiai reflexiója volt: Komolyan venni az idegent. Reflexiók református teológiai szempontból [Wahrnehmung des Fremden. Reflexionen aus reformiert-theologsischer Perspektive].
A konzultáció koordinátorai Georg Plasger (Siegen) és Fazakas Sándor (Debrecen/DRHE) voltak. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszéke és Intézete immár több mint tíz éve koordinátora e konzultációsorozatnak, korábban a Münsteri Egyetem Református Szemináriumával, jelenleg a Siegeni Egyetem Rendszeres Teológiai tanszékével együtt. A konferencia további résztvevői pedig Thomas Naumann (Siegen), Peter Wick valamint Michael Weinrich (Bochum), Ulrike Link-Wiczorek (Oldenburg), Martin Laube (Göttingen), Matthias Freudenberg (Saarbrücken), Marco Hoifheinz (Hannover), Visky S. Béla (Kolozsvár), Balogh László és Kovács Krisztián (Debrecen) voltak.
Reformáció-konferencia a Budapesti Andrássy Egyetemen
A nyitó előadást Fazakas Sándor tartotta
Wem gehört die Reformation?
Den Keynote-Vortrag hielt Sándor Fazakas, Professor und ehemaliger Rektor an der Reformierten Theologischen Universität Debrecen, zum Thema Protestantische Identität und gesellschaftliche Gestaltungsaufgaben: Europäische Integration und „soziales Europa“ als Herausforderung des ungarischen Protestantismus. Fazakas setzte sich zu Beginn mit der Frage auseinander, wem die Reformation gehöre: Der Kirche? Dem Protestantismus? Der Gesellschaft? Dabei beschäftigte er sich insbesondere mit der Gestaltung der Reformation auf gesellschaftlicher Ebene in Europa und Ungarn in der Gegenwart.
http://www.budapester.hu/2018/01/03/klarsicht-und-nuchternheit-bewahren
Díszdoktori címet kapott Fazakas Sándor
2017. október 26-án a kolozsvári Babeş-Bólyai Tudományegyetem díszdoktorává (Doctor Honoris Causa) fogadta Dr. Fazakas Sándort, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai- és Egyházszociológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát, a Doktori Iskola vezetőjét és a Doktori és Habilitációs Tanács elnökét, aki mindemellett a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetője, és a Hosszúpályi Református Egyházközség lelkipásztora.
Vétkezhet-e az egyház mint egyház? Hogyan érinti a tagok bűne, mulasztása vagy felelőtlensége a hívők közösségét, annak intézményes és szervezeti formáját?
„Vétkeztünk…”. Egyház a történelmi és társadalmi bűnösszefüggések rendszerében,
A könyv segítséget kíván nyújtani az önálló és felelős erkölcsi véleményformálás kialakításában, valamint betekintést enged az etika, illetve a szociáletika főbb területeinek dilemmáiba, válasz- és útkereséseibe, megoldási kísérleteibe.
A protestáns etika kézikönyve
Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül.
Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak
A XXI. század első évtizedeiben olyan politikai és társadalmi átalakulásnak vagyunk tanúi világviszonylatban, amelyben a vallás, illetve a vallások jelenléte megkerülhetetlen. Ugyanakkor a vallás e folyamatokban betöltött szerepének és jelentőségének értelmezése vitatott.