A problémás édesanya kifejezés az egyház esetében arra utal, hogy -véleményem szerint – ma már nem teljesen érvényes az az ökumenikus körökben korábban használt megfogalmazás, amelyik szerint a római katolikus ember és teológus számára az egyház elsősorban az édesanyát, míg a református számára a problémát jelenti. Mind a két oldalnak rá kell jönnie arra, hogy egy édesanya is lehet problémás, és, hogy a problémás édesanya mégis csak édesanya marad. Azt gondolom, hogy a népszámlálás eredményei azt is világosan jelzik, hogy kortárs világunkat nem befolyásolják a különböző felekezetek finomhangulású önmeghatározásai, és a többiektől való elkülönülést kifejező önértelmezései. Ezért is használom az egyház kifejezést egyes számban. Arról nem is beszélve, hogy ha elfogadjuk azt a bibliai meghatározást, hogy az egyház Krisztus teste, akkor teológiai képtelenség az egyház kifejezést többes számban használni.
Amikor az egyház helyzetéről beszélünk ma és igényeljük, hogy ezt teológiai módon tegyük, akkor érdemes végiggondolni azokat az alapvető kijelentéseket, amelyeket önmagunkról tudunk mondani. Talán így jobban értjük magunkat, és jobban meg is tudjuk értetni magunkat. Az egyház egyház-létével kapcsolatban általános megfogalmazás, hogy ebben a világban való megjelenését két szélsőség fenyegeti. Le kell számolni azzal a fajta magától értetődőséggel, hogy az egyház úgy jelenik meg a társadalomban, mint aminek biztosított helye van. Az az elképzelés, ami a születéssel való egyháztagságot jelenti, végérvényesen eltűnőben van. Az egyházat ily módon két veszedelem fenyegeti: az egyik a szekularizáció, a másik a szakralizáció. (Az alábbi kifejtésben elsősorban a XX. század kiemelkedő teológusának, Karl Barth-nak a gondolatmenetére támaszkodom.)
A 2024-es Barth Károly-díjat a Német Protestáns Egyházak Uniója (Die Union Evangelischer Kirchen - UEK) idén Dr. Fazakas Sándornak, tanszékünk vezetőjének ítélte meg.
Az 1986-ban alapított díjjal kétévenként ismerik el a legjelentősebb tudományos-teológiai vagy a kiemelkedő bizonyságtevő keresztyén szolgálatot, világviszonylatban.
Sem az állam, sem a politika, sem a modern demokráciák nem Isten földi helytartói a világban, hanem alapvetően emberi dolgok, így nem követelhetnek vak engedelmességet – vallotta Vályi Nagy Ervin (1924–1993), a Budapesti Teológiai Akadémia egykori rendszeres teológia professzora. A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma idei ülésén a 30 évvel ezelőtt elhunyt, de máig is fontos hatást gyakorló lelkipásztorra emlékezett.
Ennek szellemében került sor 7. Valláspolitológiai Fórum megtartására 2023. május 12-én, Debrecenben. Az Innsbrucki, Salzburgi, Ljubljanai, Debreceni Egyetemek, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, valamint a DAB Vallástudományi és Politikatudományi Munkabizottságainak közös koordinációjában évente megrendezésre kerülő fórum aktuális közéleti kérdésekre reflektál teológia szempontból, vallás és politika összefüggéseiben.
Vétkezhet-e az egyház mint egyház? Hogyan érinti a tagok bűne, mulasztása vagy felelőtlensége a hívők közösségét, annak intézményes és szervezeti formáját?
A könyv segítséget kíván nyújtani az önálló és felelős erkölcsi véleményformálás kialakításában, valamint betekintést enged az etika, illetve a szociáletika főbb területeinek dilemmáiba, válasz- és útkereséseibe, megoldási kísérleteibe.
Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül.
A XXI. század első évtizedeiben olyan politikai és társadalmi átalakulásnak vagyunk tanúi világviszonylatban, amelyben a vallás, illetve a vallások jelenléte megkerülhetetlen. Ugyanakkor a vallás e folyamatokban betöltött szerepének és jelentőségének értelmezése vitatott.