Fazakas Sándor – Ferencz Árpád (Szerk): Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak ... Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése DRHE Szociáletikai Intézete (SzIK 6), Debrecen, 2014. (250 oldal) ISBN 978-963-8429-80-3

Tartalomelőszó

Mint arra a címből is következtethetünk, egy mély, nehéz témával foglalkozó, ugyanakkor a keresztyén erkölcstannak e területe iránt érdeklődők számára érdekfeszítő tanulmánykötetet szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül. Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (EPEK) Etikai Szakbizottsága etikai tájokozódást segítő dokumentumot dolgozott ki „Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak”címen, a dokumentum a halált meggyorsító döntések, valamint a haldoklókról való gondoskodás kérdéseiben kíván tájékoztatást és segítséget nyújtani. Jelen kötetben először kerül elérhetővé a szélesebb nyilvánosság számára is magyar nyelven az EPEK életvégi etikai döntéseket segítő dokumentuma, melyet a végleges megfogalmazás előtt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága is áttekintett, és több fontos szempont - mint például a halál utáni élet reménységének gondolata, valamint az egyházak fokozottabb felelősségvállalása, illetve lehetősége a halálra való felkészítés kapcsán – az ő javaslatukra talált befogadásra a dokumentum véglegesítése során.

A kérdés magyar nyelvű speciális egyházi, ökumenikus igényű és interdiszciplináris feldolgozása érdekében szakmai tanácskozásra került sor Debrecenben is, a MEÖT Szociáletikai Bizottságának, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Szekciójának, valamint a Debreceni Református Hittudomány Egyetem Szociáletikai és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékeinek közös szervezésében. Ennek a szakmai tanácskozásnak dokumentálása ez a tanulmánykötet, amelynek célja a kérdésről való ökumenikus egyházi párbeszéd megindítása, amelyben egyházi szakemberek és szakteológusok mellett szóhoz jutnak a szorosan vett szakma képviselői is, a bioetikus és a jogász szemszögéből megvilágítva a vizsgált szociáletikai területet.

Ahogy a szerkesztők is megfogalmazzák a kötet bevezetőjében, minősített erkölcsi helyzet az, amikor az embernek egy másik ember élete felett kell döntenie a betegágy mellett: ez a kérdés nemcsak az érintett szakemberek számára határoz meg erkölcsi dilemmákat, hanem a hozzátartozók és a társadalmi nyilvánosság is fokozott érdeklődéssel fordul ezen dilemmák felé, hiszen egyéni és közösségi életünk alapvető erkölcsi dimenzióit érinti.

Hogy meddig kell élni, mikor és hogyan kell „méltó módon meghalni”, van-e (még) a meghalásnak művészete?, fáj-e meghalni?, napjainkban is erősen foglalkoztatja a kutatókat, közvéleményt. Egyre szakszerűbb a haldoklókról való gondoskodás, működnek a palliatív eljárások, egyre elterjedtebb a hospice-mozgalom, de továbbra is éles és érzelmeket felkavaró vita tárgyát képezi néhány kérdés, például az öngyilkosságnál való segítségnyújtás (asszisztált öngyilkosság) vagy az életet meghosszabbító kezelésekről való lemondás kérdése.

Olyan új döntéshelyzetek jelentek meg, melyekre a modern ember csak kevésbé, vagy egyáltalán nem volt felkészülve. Mint a bevezetőben olvashatjuk: „Az emiatt megjelent etikai vitákban egyre nagyobb teret nyer az a vélemény, amely megpróbálja hangsúlyozni, hogy az egyén morális felelőssége kell, hogy képezze mindenféle etika alapját, viszont látnunk kell, hogy a társadalmi fejlődés által befolyásolt morális nézetek nem felelnek meg mindenben a református, de tágabb értelemben a saját és sajátos protestáns álláspontnak sem.” Különösen igaz ez az orvosi etika területén, ahol az elmosódott határok miatt a hagyományos nézetek nem tudnak konstruktívan hozzájárulni egy működőképes dialógushoz. Éppen emiatt teljesen egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy a teológiai etika nagy lehetősége (és felelőssége) itt az, hogy a Teremtő által adományozott szabadság felelős használatára figyelmeztessen.

A kötet nagy értéke, hogy annak tanulmányai különböző szemszögből járják körül az elemzett kérdést: hogyan szembesüljünk a halállal, mi történik a betegágy mellett, milyen szempontokra kell figyelni, amikor az élet meghosszabbító vagy esetleg megrövidítő eszközök és eljárások alkalmazásáról kell dönteni, milyen teológiai, bioetikai, biológiai vagy jogi, vagy éppen lelkigondozói szempontok segíthetik a döntést, és a döntésekre vonatkozó etikai értékítéletek kialakítását?

A bevezető tanulmányban Ulrich H. J. Körtner rendszeres teológiai professzor a mai európai embert leginkább foglalkoztató kérdés felől, az autonómia és az emberi méltóság értékeinek vizsgálata felől közelíti meg a témát, ill. többek között az eltérő európai szabályozások és gyakorlat aktuális problémáit tárja fel, kiemelve, hogy az egyházaknak felelőssége az életvégi etikai döntések körüli vitában iránymutató véleményt nyilvánítani.

Kőszeghy Miklós ókortörténész a halál és a haldoklás képzetének bibliai-ószövetségi vonatkozásait veszi számba.

Ehhez kapcsolódik Fazakas Sándor tanulmánya, aki a haldoklás szociokulturális változásait mutatja be, keresve a teológia és egyház felelősségének konkrét lehetőségeit a kérdésben, megállapítva, hogy az egyházi szolgálat szerepvállalása nem redukálódhat le a halált kísérő szertartások és rítusok végzésére, hanem keresnie kell a haldoklásra és a halálra való felkészülés/felkészítés kulturális-kommunikációs lehetőségeit.

Orosz Gábor Viktor teológiai érvek ismertetése és ütköztetése által vizsgálja az emberi önrendelkezés és a méltó halál fogalmainak tartalmát és határait az asszisztált öngyilkosság és a halálba segítés terén, felhívva a figyelmet a jogi szabályozás fellazításának esetleges negatív etikai következményeire.

Ferencz Árpád a bioetikai erkölcsi ítéletalkotáshoz szükséges és elengedhetetlen protestáns etikai elvek meghatározását, majd a morális dilemmák kezelésének kritériumait mutatja be. Hámori Antal katolikus teológiai tanár, a római katolikus egyház morálteológia eutanázia kérdésében elfoglalt álláspontjának gazdag és tanulságos dokumentálását végzi el.

Rozgonyi Miklós Botond a Magyar Pünkösdi Egyház álláspontját képviseli, amely egyrészt szintén eszkatológiai távlatba helyezi a meghalás kérdését, másrészt hangsúlyozza annak gyülekezeti-közösségi és lelkigondozói vonatozásait.

Filó Mihály az életvégi döntések magyarországi jogi szabályozásait, majd a jogérvényesülés problémáit veszi számba, bemutatva annak vonatkozó európai jogi környezethez való alkalmazkodását, eltéréseit.

Szebik Imre pedig orvosi szempontból keresi a „hasztalan gyógyítás” fogalmának értéksemleges értelmezésének lehetőségét, több éves kórházlelkészi tapasztalatokat is megosztva az olvasóval.

Tőkés Zoltán lelkész beszél a lelkigondozás lehetőségeiről és határairól az élet végén, személyes hangvételű reflexióiban, szándékosan nyitva hagyva kérdéseket a továbbgondolás érdekében...

A kötet elismerést érdemlő célja, hogy a különböző megközelítések nézetkülönbségeiből adódó árnyalatok világosan érvényesülhessenek, hiszen ezt a témát szinte csak ezen interdiszciplináris kontextusban, a szemlélet- és szabályozásbeli differenciákat egymás mellé helyezve, de komplexitásában látva érdemes tárgyalni.

A mai kor társadalmában sokféle elképzelés van a jó halálra nézve, és számtalan kiadvány, cikk, publikáció jelenik meg a piacon, ugyanakkor a fenti tanulmányok elolvasása abban erősít meg bennünket, hogy szem előtt kell tartanunk, a meghalás nem csupán biológiai folyamat, hanem olyan történés, amelynek társadalmi és kulturális, lelki és szellemi, jogi és orvosi vonatkozásai vannak.

A kérdés nyilván nem lezárt – s a kötetnek sem célja, hogy megnyugtassa az olvasó lelkiismeretét, inkább, ahogy a szerkesztők a bevezetőben írják: a „…protestáns egyházaknak, mint mindig, most is nyugtalanítaniuk kell a közéletet és a társadalom kollektív lelkiismeretét, annak a felismerésnek a jegyében, hogy az ember méltósága az élet végén – csakúgy, mint egész élete során − nem egészségtől, testi-lelki jólététől, vagy biológiai-fizikai állapotától függ, hanem Isten kegyelmétől.”

A tanulmánykötet egy nagyon jó tudományos összefoglaló jellegű mű a kérdés kutatói számára a fent említett pozitívumoknak köszönhetően, ugyanakkor az összeállt anyag tovább segítheti a lelkészek, teológusok és egyháztagok téma iránti érdeklődését, s egyben további lehetőséget nyújt a szakmai párbeszédre.

A kiadvány mindenképpen hiánypótlónak tekinthető a téma iránt „csak” érdeklődők számára is, hiszen az itt bemutatott dilemmákról ( illetve magáról az eutanáziáról ) ír érdekfeszítően, amiről minden ( keresztyén ) embernek véleménye van, miközben meg akar óvni az szélsőséges megközelítésektől, egyben segítve a kérdésről való árnyaltabb gondolkodást kikerülhetetlenségének megértését.

A könyvvel kapcsolatos értékelésemet a szerkesztők gondolataival zárom, amely úgy gondolom, nekünk olvasóknak, az eutanázia kérdését a Teremtő dimenziójába helyezve, megélve, átgondolva, az ember számára a legpontosabb és legtöbb, ami megtehető döntést, lépést határozza meg: „Emberségünk része, hogy képesek vagyunk szenvedni, képesek vagyunk döntéseket hozni és közben természetesen hibázunk, tévedünk és tévedhetünk. Nyilvánvalóan, ha egy rossz döntés helyrehozható, ezzel gyakorlatilag a kérdést is megoldottnak tekinthetjük, de mi történik akkor, amikor a döntés korrigálására már nincs mód, mert az az élet és a halál kérdését érinti? A Rubicont átlépő 21. századi ember nem tehet mást, mint ennek minden súlyát, terhét és dilemmáját felvállalva igyekszik a lehető legkévésebbé rossz döntést hozni.”

Ferenczi Gábor (Debrecen)

Részlet a kötet előszavából:

Emberségünk része, hogy képesek vagyunk szenvedni, képesek vagyunk döntéseket hozni és közben természetesen hibázunk, tévedünk és tévedhetünk. Nyilvánvalóan, ha egy rossz döntés helyrehozható, ezzel gyakorlatilag a kérdést is megoldottnak tekinthetjük, de mi történik akkor, amikor a döntés korrigálására már nincs mód, mert az az élet és a halál kérdését érinti? A Rubicont átlépő 21. századi ember nem tehet mást, mint ennek minden súlyát, terhét és dilemmáját felvállalva igyekszik a lehető legkévésebbé rossz döntést hozni. Minősített erkölcsi helyzet az, amikor az embernek egy másik ember élete felett kell döntenie a betegágy mellett: az élet meghosszabbításáról vagy az életet fenntartó, de esetleg a szenvedéseket meghosszabbító kezelésekről való lemondásról. Ebben a folyamatban és erkölcsi dilemmákban nem csak az elsődleges érintettek, az orvos és a beteg, hanem a további egészségügyi szakemberek, a hozzátartozók, a lelkigondozók és segítő szakmában dolgozók is érdekeltek, a társadalmi nyilvánosság pedig fokozott érdeklődéssel kíséri a jelenséget, hiszen egyéni és közösségi életünk erkölcsi dimenzióit érinti.

Ezt a helyzetet felismerve az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (EPEK) Etikai Szakbizottsága, a szervezet elnökségének megbízása alapján, etikai tájokozódást segítő dokumentumot dolgozott ki „Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak1 címen, amelyet az elnökség 2011-ben a tagegyházakhoz is eljuttatott. A dokumentum a halált meggyorsító döntések, valamint a haldoklókról való gondoskodás kérdéseiben kíván tájékozódást és segítséget nyújtani egy olyan korban, amikor a rohamosan változó technika és az orvosi beavatkozás lehetőségei szinte naponta változnak és újabb problémák elé állítják az embert. A kérdés, hogy meddig kell élni, mikor és hogyan kell „méltó módon meghalni”, nagyon sok európai országban foglalkoztatja a közvéleményt. A haldoklókról való gondoskodás, a palliatív eljárások egyre szakszerűbb biztosítása, valamint a hospice-mozgalom figyelemre méltó eredményei mellett továbbra is vita tárgyát képezi néhány kérdés, például az öngyilkosságnál való segítségnyújtás (asszisztált öngyilkosság) vagy az életet meghosszabbító kezelésekről való lemondás kérdése. Az egyes országokban tapasztalt szociokulturális változások, a jogi szabályozás eltérő gyakorlata, az egészségügy fejlettségi foka, illetve az életből való távozás kísérésének intézményesített keretei, szintén nem hagyhatóak figyelmen kívül.

Az élet értelmének kérdése minden korban foglalkoztatta az embert, de ugyanolyan intenzíven vívódott a halál, a meghalás és a haldoklás gondolatával is. Szerkesztőként elég csak arra utalnunk, hogy a mindenhol megjelenő és az élet minden területét meghatározó tudományos vívmányok hogyan és milyen mélységekben változtatták meg a halál, illetve a haldoklás társadalmi képzetét, s ezzel együtt milyen új döntéshelyzetek jelentek meg, melyekre a modern ember csak kevésbé, vagy egyáltalán nem volt felkészülve. A mai etikai vitákban egyre nagyobb teret nyer az a szempont, amely elsősorban nem az ajánlott-megengedett-tilos kategóriákban mérlegel, hanem megpróbálja azt a körülményt hangsúlyozni, hogy az egyén morális felelőssége kell, hogy képezze mindenféle etika alapját. A reformátori egyházak öröksége számára ez a nézet nem idegen, mindazonáltal fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az etikai fejlődés egyházainkban nem egyformán alakult, és nem egyszer egymástól eltérő következtetésekhez vezetett. Tudatosan használjuk az „eltérő” kifejezést e helyen, mert valóban arról van szó, hogy a társadalmi fejlődés által befolyásolt morális nézetek nem felelnek meg mindenben a református, de tágabb értelemben a saját és sajátos protestáns álláspontnak sem. Különösen igaz ez az orvosi etika területén, ahol az elmosódott határok miatt a hagyományos nézetek nem tudnak konstruktívan hozzájárulni egy működőképes dialógushoz. A teológiai etikának ugyanis nem az a feladata, hogy egy vélt teremtési rend mögé rejtőzve egyfajta moralizmust képviseljen, annak pejoratív értelmében. A teológiai etika nagy lehetősége sokkal inkább az, hogy a Teremtő által adományozott szabadság felelős használatára figyelmeztessen. Mindenekelőtt azonban nem juthat protestáns etikánk abba a helyzetbe, hogy határhelyzetek lehetőségeit egyszerűen elvesse. A teológia és a teológiai etika ebben az esetben nagyon nagy kihívások előtt áll, hiszen azt kell felmutatnia, hogy a keresztyén hit szemszögéből mi a helyes és mi a jó, de közben a döntéskényszerben levő embert is szem előtt kell tartania.

Jelen kötetünkben először tesszük közzé magyar nyelven az EPEK életvégi etikai döntéseket segítő dokumentumát, annál is inkább, mert a kérdés magyar nyelvű egyházi feldolgozása mindeddig meglehetősen hiányos. A dokumentummal előzetesen, még a végleges megfogalmazás előtt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága kiemelten foglalkozott, 2011. január 26-án pedig teológusok, bioetikusok, orvos-jogász szakemberek részvételével szakmai fórumot tartott a készülő tanulmányról. A magyarországi észrevételek és szempontok – mint például a halál utáni élet reménységének gondolata, valamint az egyházak fokozottabb felelősségvállalása, illetve lehetősége a halálra való felkészítés kapcsán – nyitottságra és befogadásra találtak a dokumentum véglegesítése során, a Tutzingi Evangélikus Akadémián (Németország) megtartott nemzetközi szakmai tanácskozáson, 2011. február 7−9 között. A kérdés magyar nyelvű speciális egyházi, ökumenikus igényű és interdiszciplináris feldolgozása érdekében pedig 2013. április 12-én került sor szakmai tanácskozásra Debrecenben, a MEÖT Szociáletikai Bizottságának, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Szekciójának, valamint a Debreceni Református Hittudomány Egyetem és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszékeinek közös szervezésében. Ennek a szakmai tanácskozásnak dokumentálása ez a tanulmánykötet, amelynek célja a kérdésről való ökumenikus egyházi párbeszéd megindítása, amelyben egyházi szakemberek és szakteológusok mellett szóhoz jutnak a szorosan vett szakma képviselői is, a bioetikus és a jogász szemszögéből vizsgálva kérdésünket.

A kötet előadásai a maguk rendjén különböző szemszögből, de ugyanazt a kérdést járják körül: hogyan szembesüljünk a halál kérdésével, mi történik a betegágy mellett, milyen szempontokra kell figyelni, amikor az élet meghosszabbító vagy esetleg megrövidítő eszközök és eljárások alkalmazásáról kell dönteni, milyen teológiai, boietikai, biológiai vagy jogi, vagy éppen lelkigondozói szempontok segíthetik a döntést, és a döntésekre vonatkozó etikai értékítéletek kialakítását?

 

Szerkesztőkként tehát igyekezetünk a kötet összeállításánál az életvégi etikai döntések különböző súlypontjaira figyelni oly módon, hogy a szerzők szakmai kompetenciájának megfelelő reflexiók és a nézetkülönbségek árnyalatai világosan érvényesülhessenek. A modern kor társadalmában sokféle elképzelés van a jó halálra nézve, és számtalan (tudományos és tudománynépszerűsítő) kiadvány, cikk, publikáció jelenik meg a piacon – de mintha a meghalás, és a saját halál művészete feledésbe ment volna. Ezt a változást viszont csak akkor vagyunk képesek értelmezni és kezelni, ha szem előtt tartjuk, hogy a meghalás nem csupán biológiai folyamat, hanem olyan történés, amelynek társadalmi és kulturális, lelki és szellemi, jogi és orvosi vonatkozásai vannak. Ennek a meghatározottságnak komolyan vétele indított ennek a konferenciának a megszervezésére és a tanulmányok kiadására, abban a reményben, hogy az így összeállt anyag, nem kevésbé az európai protestáns egyházak etikai dokumentuma, tovább segítheti a lelkészek, teológusok és érdeklődő egyháztagok téma iránti érdeklődését, s egyben további lehetőséget nyújt a szakmai párbeszédre. Nyilvánvaló, a kérdés nem lezárt – s a kötet célja sem az, hogy az olvasó lelkiismeretét megnyugtassa. Ezért azzal a meggyőződéssel ajánljuk az olvasó figyelmébe ezt a kötetet, hogy protestáns egyházaknak, mint mindig, most is nyugtalanítaniuk kell a közéletet és a társadalom kollektív lelkiismeretét, annak a felismerésnek a jegyében, hogy az ember méltósága az élet végén – csakúgy, mint egész élete során − nem egészségtől, testi-lelki jólététől, vagy biológiai-fizikai állapotától függ, hanem Isten kegyelmétől.

 

1  A Time to Live, and a Time to Die. An Aid to Orientation of the CPCE Council on Death-hastening Decisions and Caring for the Dying, Vienna, Community of Protestant Churches in Europe (CPCE), 2011; Leben hat seine Zeit, Sterben hat seine Zeit. Eine Orientierungshilfe des Rates der GEKE zu lebensverkürzenden Maßnahmen und zur Sorge um Sterbende, Wien, Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa (GEKE), 2011. Internet: www.atimetolive.eu, www.leuenberg.eu 

Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül.

Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak ...

„a diakónia irányítási problémáit úgy kell tekinteni, mint amelyek tipikusan menedzselési jellegűek, és ezért azokat a korszerű menedzselési gyakorlat eszközeivel kell megoldani”

Diakónia mint keresztyén vállalkozás

Vajon elég a szegregáció ellen és integráció mellett csak politikai jelszavakkal és eszközökkel harcolni – és ha belátjuk, hogy nem, hol marad az Isten igazsága, és ennek az emberi együttélés terén való érvényesítése?

Martin Luther King: A reménység testamentuma

Emlékszem gyülekezeti lelkészi szolgálatom komoly hitű presbitereinek rövid és tömör mondataira, amely szerint „nem elég az árut megtermelni, hanem el is kell adni azt…”

Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában