Távistentiszteletek gyülekezet nélkül?
2020. március 22. Az első vasárnap, hogy a koronavírus gyors terjedése miatt hozott kormányzati intézkedésekkel összhangban, a református templomokban és imaházakban is szüneteltetésre kerültek az istentiszteleti alkalmak legalábbis a gyülekezet részvételével. Számos lelkész viszont élve a digitális kommunikáció kínálta lehetőséggel, élő egyenes adásban igyekezett „istentiszteletet közvetíteni” a hívek számára: palástban, szószékről vagy úrasztalától, az istentiszteleti rendtartás teljes vagy részleges keretében, de üres templom előtt, a felvevő kamera, legfeljebb technikai személyzet társaságában.
Első hallásra, látszatra úgy tűnik, dicséretes és kreatív a vállalkozás. A szándék, hogy nehéz és vészterhes időben az evangéliumhirdetéssel elérjük akár a kibertér közvetítésével a félelemben élő embert, hogy az imádságok által megszólaltassuk az általa ki nem mondott szorongást, kétséget, bizalmat vagy reményt, önmagában nem lehet problémás. Az sem zárható ki, hogy nagyon sok, kényszerből otthon maradt gyülekezeti tag számára látni a képernyőn lelkipásztorát, hallani a hangját, látni az otthonos templomtér belső enteriőrjét, hallani a harangok zúgását, meghitt, felemelő vagy bátorító érzés lehet. De vajon, mit jelent egyházi és teológiai önértékelésünkre nézve az a körülmény, ha tartósan be kell rendezkedni a templomtérben összegyülekezett gyülekezet nélküli istentisztelet műfajára? Nem beszélve arról, hogy a vírus elérheti a lelkipásztort is, s betegség miatt sorra ritkulhatnak vagy szűnhetnek meg az online közvetítések. És vajon ez a műfaj (a hívek aktivitása nélkül) nem újból csak a vallási értékekre irányuló fogyasztói szemléletet hivatott tovább erősíteni?
Józan tárgyilagossággal a közös Európáért
Protestáns etikusok állásfoglalása a 2019-es európai parlamenti választások kapcsán
Az alábbi állásfoglalást a MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) Szociáletikai Bizottságának tagjai teszik közzé az erkölcsi véleményformálás iránti elkötelezettségük jegyében. Mint egyházaink felelős tanítói, illetve teológiai tanárai valljuk: társadalometikai kérdésekben nem egyszerűen magánvéleményünknek adunk hangot. Jogállásunk, szolgálatra való felhatalmazásunk, a tudományos teológia művelésének terén elért eredményeink, valamint a lelkiismeret parancsa arra köteleznek, hogy segítséget és tájékozódást próbáljunk nyújtani azok számára, akik szeretnék megérteni a korunkat meghatározó társadalmi, gazdasági és politikai összefüggéseket és szabadon kívánnak erkölcsi véleményt formálni a közéletet érintő kérdésekben. Valljuk, ez a hang (is) egyházaink hangja.
2019. május 23. és 26. között kerül sor az Európai Unió tagországaiban az európai parlamenti választásokra. Magyarország választópolgárai május 26-án immár negyedik alkalommal vehetnek részt szavazataikkal a 705 tagú Európai Parlament összetételének kialakításában. Egyházaink felelős tanítóiként arra kérjük az egyházak vezetőit és tagjait, hogy vegyenek részt a választáson. Mint az állam polgárai, ugyanakkor egyházaink elkötelezett tagjai tudatában vagyunk annak, hogy életünket, munkánkat és szolgálatunkat meghatározó társadalmi, politikai és gazdasági keretfeltételek alakítása iránt – európai szinten is – valamennyien felelősek vagyunk. Vallási hagyományaink, történelmi tapasztalataink, hitbeli meggyőződésünk, valamint társadalmi igazságosság iránti elköteleződésünk alapján kérjük a választópolgárokat, hogy a szavazáson való részvétel és a képviselőjelöltek megválasztása során mérlegeljék a követezőket:
A félelem reprezentációi - interdiszciplináris workshop, Debrecen, 2019. április 26.
A félelem az egyik legalapvetőbb érzelem, amely nem csak az embert, hanem az állatokat is jellemzi, de amíg az állatvilágban ez ösztönszerű, addig az embernél jórészt kulturálisan kódolt, hogy mikor mitől fél. A félelem ugyanakkor nemcsak az élet alapvető megnyilvánulásainak egyike – a félelem és félelemkeltés megjelenik az egyén életében, továbbá a társadalmi és politikai élet összefüggéseiben, az élménytársadalom igényeinek kielégítésében, illetve a médianyilvánosság különböző szintjein. Ez az alapja annak, hogy a félelmet ugyan magunkban érezzük, és produkálunk hozzá fiziológiai tüneteket, de a félelem általában egy hosszú közösségi interakció folyamatának során alakul ki. Nem csak a félelem tárgyának tekintetében, hanem intenzitásában és megélésének formájában is. Az emberi kultúra egyik legsajátosabb vonása, hogy különböző társadalmi és kulturális mechanizmusokat alakított ki a félelem megfékezésére. A félelemben ilyen módon összekapcsolódnak a biológiai és kulturális komponensek: pl. az érzelem öntudatlan hatalma és az a kulturálisan kialakított és rögzített képesség, hogy ezeket ellenőrizhetővé és kommunikálhatóvá tegyük. A félelem tehát ambivalens jelenség: motiválhat vagy megbéníthat, elvezethet az együttérzéshez vagy éppen a szolidaritás megtagadásához, szövetségeket teremthet vagy éppen stigmatizálhat. A félelem átélése által az ember rádöbben egzisztenciájának kiszolgáltatottságára, végességére.
Komolyan venni az idegent. Reflexiók református teológiai szempontból
2018. október 25. és 28. között került sor a vesztfáliai Soestben a magyar és német református teológiai tanárok 5. konzultációjára, amely folytatása annak a közös gondolkodásnak, amely 2003-ban indult útjára Emdenben, s amelyet a 2007-es debreceni, majd 2012-es szintén emdeni, illetve a 2014-es berekfürdői és a mostani konzultáció követett. A konferencia témája ebben az esztendőben az idegennel való találkozás lehetséges teológiai reflexiója volt: Komolyan venni az idegent. Reflexiók református teológiai szempontból [Wahrnehmung des Fremden. Reflexionen aus reformiert-theologsischer Perspektive].
A konzultáció koordinátorai Georg Plasger (Siegen) és Fazakas Sándor (Debrecen/DRHE) voltak. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszéke és Intézete immár több mint tíz éve koordinátora e konzultációsorozatnak, korábban a Münsteri Egyetem Református Szemináriumával, jelenleg a Siegeni Egyetem Rendszeres Teológiai tanszékével együtt. A konferencia további résztvevői pedig Thomas Naumann (Siegen), Peter Wick valamint Michael Weinrich (Bochum), Ulrike Link-Wiczorek (Oldenburg), Martin Laube (Göttingen), Matthias Freudenberg (Saarbrücken), Marco Hoifheinz (Hannover), Visky S. Béla (Kolozsvár), Balogh László és Kovács Krisztián (Debrecen) voltak.
Vétkezhet-e az egyház mint egyház? Hogyan érinti a tagok bűne, mulasztása vagy felelőtlensége a hívők közösségét, annak intézményes és szervezeti formáját?
„Vétkeztünk…”. Egyház a történelmi és társadalmi bűnösszefüggések rendszerében,
A könyv segítséget kíván nyújtani az önálló és felelős erkölcsi véleményformálás kialakításában, valamint betekintést enged az etika, illetve a szociáletika főbb területeinek dilemmáiba, válasz- és útkereséseibe, megoldási kísérleteibe.
A protestáns etika kézikönyve
Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül.
Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak
A XXI. század első évtizedeiben olyan politikai és társadalmi átalakulásnak vagyunk tanúi világviszonylatban, amelyben a vallás, illetve a vallások jelenléte megkerülhetetlen. Ugyanakkor a vallás e folyamatokban betöltött szerepének és jelentőségének értelmezése vitatott.