A fiatal generációk beleszülettek, az idősebbek még harcoltak érte. Azt tartják, hogy a demokrácia ünneplése, ha élünk a választójogunkkal és szavazunk. Lehetőség vagy evangéliumi kötelesség állást foglalnunk közéleti kérdésekben?
Dr. Fazakas Sándor írása a reformatus.hu-n
Államforma a Szentírás szerint
A Bibliában egyébként nem találunk konkrét eligazítást a mai értelemben vett állam formájára nézve. A keresztyénség kialakulásának időszakában a társadalomszerveződés formája a császárság volt, majd a keresztyénség többféle államformában volt kénytelen élni, a császárságtól kezdve az alkotmányos monarchián és diktatúrán keresztül a demokráciáig. Éppen ezért – ahogy Fazakas Sándor teológusprofesszor fogalmaz – a Szentírás és a hitvallásaink nem mintát adnak, hanem normákat és impulzusokat, igéből nyert felismeréseket nyújtanak ahhoz, hogy az állam be tudja tölteni feladatát.
„Ilyen formán pártpolitikai programoktól függetlenül az állam feladata az együttélés rendjének, azaz külső kereteinek biztosítása, hogy szabadság, béke és igazságosság határozza meg az emberek együttélését” – mondja a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője, aki az illúziók elkerülése érdekében azt is hozzáteszi, minden állomforma hordoz magán valamit a totalitárius jegyekből.
Erősíteni a társadalmi felelősségvállalást
„A keresztyén ember közéleti felelőssége nem szorítkozhat és nem redukálható le a négyévente esedékes parlamenti választásokra, illetve az időközi önkormányzati vagy legújabban európai parlamenti választásokra” – fogalmaz a DRHE tanára. Mint mondja, a szavazáson való részvétellel élni kell, ahogy erre egyházunk is felhívja tagjai figyelmét – de ez önmagában nagyon kevés: a közéleti felelősséget a szavazások közötti időszakban kellene elmélyíteni. „A segítségnyújtás az egyház részéről tehát abban állhat, hogy teremtse meg azokat a fórumokat és kereteket, ahol a közélethez való viszonyulás, valamint egyéni és közösségi felelősség megélésének lehetőségeit el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni – teszi hozzá.
„Nemcsak állást foglalhat az egyház közéleti kérdésekben, hanem az evangéliumból fakadó kötelezettsége is” – hangsúlyozza Fazakas Sándor, aki egyben emlékeztet is: ezt senki nem vitathatja el tőlünk, mint ahogy az igehirdetés szabadsága sem korlátozható. Mint mondja, az egyház küldetése a világban nem más, mint „Isten akaratát megérteni és megértetni az emberekkel.” Ott pedig, ahol Isten akaratát felismerik, más szóval az evangéliumnak engedelmeskedik a hívő ember és közösség, ott nem lehet közömbös a másik ember sorsa és életkörülményei iránt.
„Azonban vigyázni kell, hogy az egyház közéleti állásfoglalása ne merüljön ki morális dörgedelmekben – teszi hozzá. – Kompetens állásfoglalásokra van szükség, ehhez pedig az kell, hogy az egyház – erre hivatott tanítói és tisztségviselői által – képes legyen mindenkor tárgyilagosan elemezni azt a helyzetet, amelyre az állásfoglalás vonatkozik; és tudjon teológiailag is elmélyült válaszokat adni a kor kihívásaira.” Fazakas Sándor szerint, ha ez a tárgyilagos helyzetelemzés és a teológiai reflexió nem jár együtt, súlytalanná válhat az egyház közéleti állásfoglalása.
Válaszok nélkül – még
A teológus különböző kérdésekre is felhívja a figyelmet, amelynek megvitatásához az egyházban meg kellene teremteni a kereteket: Mikor kell szólnia az egyháznak társadalmi-közéleti kérdésekben és mikor kell inkább hallgatnia? Mi lehet a szólásnak vagy a hallgatásnak a mértéke? Képesek vagyunk mi definiálni, mi a keresztyén társadalmi felelősség lényege vagy engedjük, hogy ezt kívülről mondják meg nekünk? Mit jelent a „több demokráciát” elve a társadalomban és – horribile dictu − az egyházban? Ráerőltetheti-e a társadalom vagy az állam a maga elképzelését hitről, világnézetről, keresztyénségről az egyház tagjaira? Meddig mehet el az egyház olyan feladatok átvállalásában, amelyek egyébként minden jogállamban elsőrenden az állam feladata? Ki képviselheti az egyház (teológiai-etikai felismerésből fakadó) véleményét közéleti kérdésekben, csak az egyházvezetők vagy minden keresztyén?
„A kérdéssor folytatható, de a probléma az, hogy ilyen diskurzust, vitafórumokat és készséget – néhány kivételtől eltekintve – nem nagyon látok a történelmi egyházak háza táján – mutat rá Fazakas Sándor. – Pedig e nélkül »könnyűnek találtatik« az egyház és a keresztyénség a hatalom mindenkori birtokosainak szemében.”
Forrás: reformatus.hu
