Az 1989-es kelet-közép-európai társadalmi és politikai változások után a térség országai sajátos transzformációs folyamatnak váltak részeseivé: tekintélyelvű társadalmi szerkezetből kellett megtalálni az átmenetet a demokratikus együttélési formába. Ebben az átalakulási folyamatban a múlt rendszer-szintű vétkeivel és terheivel való szembesülés elengedhetetlennek tűnt. Mégis, a legtöbb társadalom számára a múlttal való őszinte, katarzist jelenthető szembenézés összeegyeztethetetlennek tűnt a társadalmi békesség megőrzésére irányuló törekvéssel. Miért? A folyamatosság és az újrakezdés ma is kísérő kettőssége és egyben feszültsége arra irányítja a figyelmet, hogy a történelmi-társadalmi bűn olyan jelenség, amely egyrészt meghaladja az egyének lehetőségeit, saját dinamikára tett szert, másrészt mégis elkerülhetetlen, hogy valamely cselekvő alanynak betudható legyen. De kérdés, hogy ki vagy kik a társadalmi-történelmi vétkek cselekvő alanyai: az egyes személyek (egykori vagy mai kulcspozíciókban), közösségek, intézmények, szervezetek, kollektív cselekvőképességgel rendelkező „szereplők”? S ezek sorában számolni kell társadalmi intézmények, vallásközösségek vagy egyházak érintettségével is?

Erre a kérdésre keresi a választ az „Elszenvedni a bűnt. Az egyház és az egyház bűnei” című, DFG által támogatott nemzetközi-ökumenikus kutatási projekt soron következő műhelykonferenciája Pannonhalmán, 20016. április 10-13. között. A tanácskozás előadói: Michael, Beintker, Várszegi Asztrik, Julia Enxig, Fazakas Sándor, Ulrike Link-Wieczorek, Katharina Peetz.

Részletes tematikus leírás http://www.sankt-georgen.de/hochschule/fnw/workhops#Worshops

Program: http://www.sankt-georgen.de/sites/sankt-georgen.de/files/u115/Programm%20Ungarn.pdf