Új kurzust indít a DRHE Doktori Iskolája és a Szociáletikai Tanszék Semper Reformanda. Reformáció és teológiai tudományművelés címen.

Az interciszciplináris előadássorozat egy-egy konkrét téma kibontásán keresztül igyekszik bemutatni, hogy az egyes teológiai diszciplínák és szakterületek fejlődése, újabb témák megtalálása és kibontása számára milyen jelentősége van/volt a reformátori felismeréseknek, illetve a teológiai tudományművelés hogyan hatott vissza az egyház és a társadalom életére.

Az előadások 2017. szeptember 21-től, csütörtökönként 13.40-től kezdődnek a Balogh Ferenc teremben.

Az előadásokról röviden:

09.21. Reform a vallások világában
HODOSSY-TAKÁCS ELŐD
Az előadás célja annak bemutatása, hogy a reform, a reformáció elválaszthatatlan része a vallások világának. A vallás nem tekinthető statikus jelenségnek, változásban, alakulásban van, új formák és megnyilvánulások kísérik. Az előadásban konkrét példákon keresztül mutatjuk be ezt a folyamatot.

09.28. Pál apostol a svájci reformációban
PERES IMRE
Köztudott, hogy a reformáció határozottan visszanyúlt a Szentíráshoz, és Isten igéjét új és erőteljes módon kezdte hangsúlyozni és hirdetni. Mint más európai országokban, így Svájcban is a reformátorok - azon kívül, hogy a "teljes Szentírás" (sola Scriptura) elvét hangsúlyozták - különböző bibliai szövegekhez nyúltak, hogy azokból egyházuknak tanításként vagy a hitvitákban teológiai tételekként a legaktuálisabb üzenetet fogalmazzák meg, tolmácsolják. A svájci reformációban éppen Pál apostol és leveleinek tanítása töltött be igen fontos szerepet. Szinte minden jelentősebb svájci reformátor - legyen az Zwingli, Kálvin, Bullinger stb. - írt kommetársorozatot vagy tartott igemagyarázatokat a páli levelekről. Ennek kutatása megmutatja, hogy a Péterre koncentrált katolikus teológia miért védekezett az immár egyre jobban protestáns páli teológia hangsúlyozása ellen. Egyben megerősít abban, hogy a svájci reformációban ténylegesen milyen fontos szerepet töltött be Pál apostol, és hogy nélküle elképzelhetetlen lett volna a reformáció. Érthető, hogy a reformációban hangsúlyozott páli teológiai tanítások feltárásai igen fontosak a mai Pál-kutatásban és református egyházunk írásértelmezési öröksége számára is.

10.05. A reformáció és az Ószövetség
KUSTÁR ZOLTÁN
A reformáció azzal, hogy a Szentírást ismét a hitviták és a vallási élet középpontjába állította, a bibliai tudományok fejlődése előtt is új pályát nyitott. Az Ószövetség-kutatás alapja a héber szöveg és a masszoréta kánon lett, az allegorizálás helyett pedig a szöveg elsődleges, szándékolt értelme került az írásértelmezés középpontjába. A héber-oktatás révén a zsidó írásmagyarázat eredményei is bekerültek a tudományos diskurzusba, az isteni alkalmazkodás hermeneutikai elve pedig a modern természettudományok megszületésének egyik fontos előfeltétele lett. Az előadás a reformációnak ezeket az eredményeit mindenekelőtt Kálvin munkásságán keresztül kívánja bemutatni.


10.12. A protestáns passió mint liturgia, spiritualitás és művészet
KOVÁCS KRISZTIÁN
A reformáció döntő áttörést hozott az egyházi zene és a liturgia területén is. Az anyanyelven énekelt korál, az igehirdetés textusához írt kantáta, és Krisztus szenvedését érzékletes-szemlélődő módon ábrázoló passió egyrészt a mindennapok részévé tették a teológiai felismeréseket, másrészt a zene eszköztárával a bibliai történetek quasi szemlélőivé tették a hallgatóságot. Jóllehet a protestáns passió több évszázados fejlődés útján a 17-18. századra érte el csúcspontját, mégis a legmarkánsabb példája annak, hogy miként lehet a zene a bibliai szöveg és a teológiai felismerés hordozójává, kifejezésévé, s miként lehet a gyülekezeti ének, a korál, énekelt teológiává, imádsággá, egyszóval: miként realizálódik a nagy zeneművekben a teológia, a liturgia, a spiritualitás és művészet elválaszthatatlan egysége.


10.19. Barth Károly ismeretlen arca. Az egyházi dogmatika és a vallási pluralizmus
KOVÁCS ÁBRAHÁM
A Krisztus üzenetének egyedülállóságába vetett hit alapvetően meghatározta a patrisztikus korban kialakult és reánk hagyományozódott keresztyénség teológiai felfogását. A nyugati, azaz latin nyelvű teológiai gondolkodásban Tertullianus, Cyprianus és Augustinus teremtik meg azt az alapvetően kizárólagosságra hajló hitbeli teológiai felfogást, amelyet a hagyomány fő vonala követett. A jelen előadásban térben és időben nagyon előre lépve Barth Károly teológiai gondolkodásának egy izgalmas területét, a keresztyénség vallásokhoz való viszonyulását vizsgálja meg. Ezt a témát a rendszeres teológia egyik régi-új területe, a keresztyén teológia és a más vallások teológiája, azaz a teologia religionum kérdésköre alatt tárgyalja. Barth nem foglalkozott kifejezetten – egy-két érdekes kivételtől eltekintve, amely a kutatók figyelmét sokszor elkerüli – sem a más világvallások teológiájával, azok történetét, formáit és teológiáit nem is tanulmányozta olyan mélységben, mint a liberális vagy éppen a közvetítő teológia. Mégis munkásságában elméleti-teológiai alapon sok ponton érinti a problémakört: hogyan viszonyuljon a keresztyén ember hite, különösen annak megvallásakor a más vallásokat követő emberek hitéhez.

11.09. A reformáció hatása az erdélyi leánynevelésre
LUKÁCS OLGA
A 17. századtól a reformáció hatására Erdélyben egyre nagyobb gondot fordítottak a leányok oktatására. Olyan folyamat indult és haladt a megkezdett úton, amely a leányok kisiskolai keretek közötti tanulását valósította meg. Az előadás a leánynevelésre vonatkozó 16-18-ik századi erdélyi református iskolapolitikát mutatja be.

11.16. A Felső-Tiszavidék reformációja és a reformációt támogató Ecsedi Báthoriak
BARÁTH BÉLA LEVENTE
A koraújkori magyar történelemmel foglalkozó szakemberek között régóta vitatott kérdés, hogy a Felső-Tiszavidék meghatározó főúri családja, az Ecsedi Báthoriak XVI. század közepén élt tagjai, hogyan viszonyultak a reformációhoz. A család témánk szempontjából érintett generációjából korábban Györgyről tartották egyértelműen úgy, hogy a reformációjának pártfogója lett. Az 1550. évi erdélyi országgyűlés által immár saját egyházszervezet kiépítésére kötelezett magyar lutheránusoknak ő volt a legfőbb támogatója. Erre hitbeli meggyőződésén túl az adott alapot, hogy Somlyói Báthori Annával kötött házassága után az ország egyik leggazdagabb birtokosa lett. Ebben az időszakban azonban már fokozódó népszerűségre tettek szert a református reformáció tanai, melynek terjedését a középkori egyház tanításai mellett kitartók és a lutheránusok sem tudták megfékezni. Györgynek az egyházi élet alakításában játszott számottevő szerepe Szapolyai párti politikájának 1565-ös kudarcáig érvényesülhetett. Öccse Miklós patrónusi tevékenységéről korábban ellentmondó adatok váltak ismertté, melyek többféle történészi értelmezéshez adtak alapot. Volt, aki a régió katolikus egyházának utolsó mentsváraként mutatta be, másnál a Melius által képviselt helvét irányzat kiemelkedő patrónusaként került ábrázolásra. Újabban úgy vélték, hogy közvetlen környezetéhez még antitrinitáriusok is tartoztak. Egy újabban előkerült forrás arra enged következtetni, hogy Miklós az 1560-as évek közepéig egyértelműen a római katolikusokat támogatta, majd a református reformáció támogatójává vált. A Tiszántúl reformációja ekkor még nem zárult le, sőt éppen ebben az időszakban fokozott hevességű vallási polémia bontakozott ki a Szentháromság-tagadó tanok miatt. 1569/70-re pedig a Karácsony György mozgalmában kicsúcsosodó vallási rajongás a közrendet fenyegető helyzetet idézett elő. Báthori Miklós ebben a radikalizálódó vallási közegben lépett fel a Melius és Károlyi Péter által irányított Szentháromság-védő irányzat mellett. Ebből a szempontból tehát ő sem jelentett valamiféle különleges kivételt. Miklós unokaöccse, György és Anna fia volt az-az Ecsedi Báthori István, aki református kegyességi műveivel is hírnevet nevet szerzett magának, de az ő patrónusi tevékenysége már a térségbeli reformáció lezáródása után tehető.

11.23. Papok és jövevények? – Egy missziói ekkléziológia felé
GONDA LÁSZLÓ
Közösen valljuk, hogy az egyház reformációnak folyamatosan történnie kell ma is. Posztmodern korunkban a missziói egyház-modell ilyen reformációs kísérlet kíván lenni, választ keresve arra, hogy hogyan tudja az egyház ma hitelesen betölteni küldetését. Az előadás Lesslie Newbigin, Darrell Guder és Stefan Paas felvetései alapján azt vizsgálja, hogy mit jelenthet ma egyházként élni úgy, hogy tudatosítjuk, hogy az egyház mint diaszpóra van jelen a mai nyugati társadalomban, így a magyarban is.

12.07. A reformáció ismerős és ismeretlen arcai
FAZAKAS SÁNDOR
A reformáció 500 éves jubileumi megemlékezéseire készülve újabb kutatási eredmények születtek, korábbi értelmezési keretek kerültek új megvilágításba. Kétségtelen, hogy a reformáció jelentős változást eredményezett a nyugati, illetve latin keresztyénség egyházi és társadalmi életében – ugyanakkor számos területen megtartotta a korábban ismert és bevált társadalmi struktúrákat, jogi és egyházszervezeti megoldásokat, a tudományművelés gyakorlatát, de újabb hangsúlyokkal látta el azokat. Ugyanakkor a reformáció egyház- és társadalommegújító hatása mindig kontextuálisan alakult: helyi társadalmi és politikai, kulturális és gazdasági körülmények összefüggéseiben. ez a törvényszerűség mind a mai napig érezteti hatását. Az előadás során ez az ambivalens jelenség kerül megvilágításra néhány kiemelt példa kapcsán, valamint keressük arra a kérdésre a választ, hogy mi köze van a reformációnak a modernitáshoz?

Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem két oktatója által szerkesztett kötet az eutanázia kérdéskörét járja körül.

Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak ...

„a diakónia irányítási problémáit úgy kell tekinteni, mint amelyek tipikusan menedzselési jellegűek, és ezért azokat a korszerű menedzselési gyakorlat eszközeivel kell megoldani”

Diakónia mint keresztyén vállalkozás

Vajon elég a szegregáció ellen és integráció mellett csak politikai jelszavakkal és eszközökkel harcolni – és ha belátjuk, hogy nem, hol marad az Isten igazsága, és ennek az emberi együttélés terén való érvényesítése?

Martin Luther King: A reménység testamentuma

Emlékszem gyülekezeti lelkészi szolgálatom komoly hitű presbitereinek rövid és tömör mondataira, amely szerint „nem elég az árut megtermelni, hanem el is kell adni azt…”

Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában