„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben” címmel bioetikai konferenciát tartott a MEÖT Szociáletikai Bizottsága és a MRE Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Szekciója a reprodukciós medicina tárgyában, 2017. március 3-án, Debrecenben.
A konferencia apropóját az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) azonos című, előkészületben lévő, erkölcsi véleményformálást segítő munkaanyag adta, amely az élet kezdetével kapcsolatos bioetikai kérdésekkel kapcsolatban kíván majd eligazítást nyújtani. Az előadások széles körben járták körül a témákat (in vitro fertillizáció; inszemináció, béranyaság, beültetés előtti kiválasztás stb.), és igyekeztek minél átfogóbban megvilágítani a nyilatkozat, és az élet kezdetével kapcsolatos, főként orvosi beavatkozások nyitva hagyott etikai kérdéseit. A szimpóziumot Ulrich H.J. Körtner (Universität Wien) professzor nyitotta meg, betekintést nyújtva a készülő GEKE munkaanyag főbb etikai és szerkezeti súlypontjaiba. Az ezt követő rövidebb referátumok többek között a természet morális fogalmát, a beültetés előtti kiválasztás és a mitochondriális gének cseréjének etikai kérdéseit, a mesterséges megtermékenyítés morális és jogi problematikáját, az orvosi beavatkozások és a házasság intimitásának kapcsolatát, a béranyaság dilemmáját és az egyház útmutatásának kereteit járták körül.
A sokoldalú megközelítések nem csupán a téma széleskörű interpretációs lehetőségeit bizonyították, hanem az élet kezdetén előforduló bioetikai kérdések árnyalt olvasatának lehetőségeit, s az ökumenikus érvelések közötti eltéréseket is, hiszen maguk az előadók a római katolikus, református és evangélikus egyházakból és teológiai hagyományok felől érkeztek. A konferencia során ismét bizonyossá vált az, hogy a keresztyén teológia mennyire kompatibilis lehet más tudományokkal (jelen esetben mindenek előtt az orvostudománnyal), illetve mennyire igényli maga a teológia is az egyéb tudományok felismeréseinek és kutatási eredményeinek a beépítését a maga érvelési rendszerébe. Már rövidtávon elképzelhetetlen egy releváns keresztyén szociáletika művelése komoly interdiszciplinaritás nélkül. Ez kötelezi az egyházi segítségnyújtást – ideértve mindenekelőtt a lelkipásztori lelkigondozás szolgálatát – arra, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül sem az orvostudomány vívmányainak etikai értékeléseit – akár pro, akár kontra; sem pedig teológiai alapmeggyőződését, miszerint a gyermek Isten ajándéka az ember számára. Ennek a kettősségnek a komolyan vétele segíthet abban, hogy elkerülje az egyházi és a lelkipásztori véleményformálás a törvényeskedő (kazuisztikus), vagy a mindent megengedés szélsőségeit, és valóban ítélkezés-mentes tanácsadó lehessen. Éppen ezért nem mondhat le annak az igényéről, hogy széles körültekintéssel, szakmai kompetenciával, Isten előtti alázattal és az érintettek iránti mély szimpátiával közelítsen az élet kezdetén felmerülő kérdésekhez és kérdezőkhöz egyaránt.
Kovács Krisztián
