Bach János-passióját hallgatni a lipcsei Tamás-templomban; a reformáció és a képzőművészet kapcsolatáról beszélni Lucas Carnach reformáció oltára előtt a wittenbergi Stadtkircheben, vagy éppen Luther házaséletéről beszélgetni az egykori wittenbergi Ágoston rendi kolostorban, illetve a lipcsei Niokolaikircheben a Békés forradalomra (Friedliche Revolution) vagy drezdai Fauenkircheben Drezda lebombázására emlékezni iagzán teológiai és kulturális kuriózumnak számít. Hiszen vannak a keresztyénségnek olyan helyei, amelyek történelmi, egyháztörténeti vagy éppen kulturális meghatározottságuknál fogva arra predestináltattak, hogy egy, vagy akár több teológiai téma jól látható megjelenítői legyenek. Így lehet gondolni valóban a lipcsei Tamás-templomra, ahol a zene és a teológia szinte egy tőről fakad; aztán a város másik nagy temploma, a Nikolaikirche eggyé vált az elmúlt rendszer elleni békés tüntetés emlékével; néhány kilométerre Wittenbergben olyan nagy egyéniségek nyomaira bukkanhatunk, mint maga Luther Márton, aki nem csak teológusként, hanem családapaként, férjként is itt élte élete nagy részét;  illetve néhány házzal odébb lakott (nem messze Melanchtontól!) a reformáció hivatalos illusztrátora az idősebb Lucas Cranach, vagy néhány jó évtizeddel később az énekszerző Paul Gerhard, aki közel egy évszázad távolából fogalmazta meg ma is énekelt énekeivel a reformáció teológiai felismeréseit. A közeli Halle nem csupán a protestáns templomépítészet egyik remekével, a Marktkirchével vívta ki a szemináriumon részt vevők figyelmét, hanem a hallei pietizmus „fellegvárával” a Frankische-Stiftunggal is. Másik irányba elindulva, Drezdában, az újjáépített Frauenkircheben a megbékélés témáját járhattuk körbe, emlékezve a második világháború pusztítására, s az újrakezdés teológiai értelmezésének gyakorlati megvalósulását láthattuk. Különös erővel mutatja be a régi pompájában tündöklő barokk templom az egykori választófejedelmi város polgárainak és nemeseinek sajátos Isten-tiszteletét.

A DRHE nyolc hallgatója, valamint a Szociáletikai és Egyházszociológiai tanszék oktatója Dr. Kovács Krisztián, 2016. március 10 és 15. között utazó szeminárium keretén belül az említett helyeken mélyítette el az előzetesen megszerzett és tematizált ismereteket. A kurzus nem csupán az elméleti ismeretek történelmi kontextusát ismertette meg a hallgatókkal, hanem utat mutatott az interdiszcplinaritás felé, illetve abba az irányba, hogy a reformáció számára mennyire fontos volt az elméleti ismeretek gyakorlati megjelenítése (zene, képzőművészet), illetve, hogy később a XX. században miként váltak az egyházak a teológiai felismerések és újragondolások krisztallizációs pontjává. Az utazás nem csupán egyfajta kultúr-turisztikai dömping volt, hanem élő történelemkönyvként betekintést nyújtott a hallgatóknak a kultúra-teológia-művészet-társadalom együttéléséről, együttmozgásáról, egymásra való hatásáról.

A szeminárium a reformáció 500. évfordulója előtt különösen kiváló lehetőséget kínált arra, hogy közvetlen közelről lehessen megtapasztalni a reformáció szellemiségét, s átélni a hely szellemét, s a későbbi tanulmányok és majd a lelkészi, vallástanári szolgálat során kamatoztatni az élményeket, tapasztalatokat.