„Vallás, egyház és civiltársadalom” (http://www.gevth.de/tagungen.html) címmel rendezett konferenciát a Gesellschaft für evangelische Theologie (GET) 2016. október 3. és 6. között Berekfürdőn. A közel harminc résztvevő öt országból (Németország, Lengyelország, Románia, Ukrajna, Magyarország) és 9 egyházból érkezett, s ezek a tények már eleve biztosították a néhány nap nemzetközi és ökumenikus alaphangvételét. A konferencián képviseltetve volt az Német Evangélikus és Római Katolikus Egyház; a Lengyel Római Katolikus és Lutheránus, a Magyarországi Református és Evangélikus Egyház, az Ukrán Ortodox Egyház, az Erdélyi Református Egyházkerület és Románai [szász] Evangélikus Egyház. Az előadások és az azokat követkő diszkussziók, nemkülönben a kötetlen beszélgetések a következő súlypontok körül mozogtak:
- Milyen hozadékkal járt együtt a közép-kelet európai társadalmak, és azon belül az egyházak részére az 1989-et követő rendszerváltás? A kérdés persze nem egyszerű, mert – mint hangsúlyossá vált – maga a politikai fordulat különböző nyelvű terminológiái (pl. rendszerváltás, Wende, reform, forradalom, revolúció stb.) a változás sokféle olvasatára és a folyamatok különböző értelmezésére adnak lehetőséget. Különösen hatásos és eredményes volt a későbbi eszmecsere számára Balogh László Levente (Debreceni Egyetem, Politológiai Tanszék) nyitó előadása a rendszerváltás közép-kelet európai jelentőségéről. Teológiai szempontból sem hanyagolható el a változás fogalma, hiszen a „Wende”-t (fordulat) teológiai témaként lehet a rendszerváltásokkal kapcsolatban emlegetni még ma is az európai teológiában – hangzott el Fazakas Sándor előadásában. Ám a legfontosabb üzenete a Berekfürdőn megtapasztalt aktív együttgondolkodásnak az, hogy több mint 25 évvel a rendszerváltás után még mindig aktuális azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mennyiben és miben változtatta meg a társadalmakat a politikai átalakulás, s legfőképpen miben jelentett változást ez az egyházak és azok önértelmezése és társadalmi helykeresése számára?
- Ez utóbbi kérdés kapcsán bontakozott ki a konferencia második súlypontja: a különböző egyházak helyzete a poszt-szocialista országokban. Egy olyan ekkléziológiai és egyházszociológiai körkép tárult a résztvevők elé, amelyben egyrészt különböző egyházi struktúrákkal és más-más egyház és állam közötti kapcsolati modellel találkozhattak. A részletesség igénye nélkül pl. teljesen más helyzetben találja magát egy adott társadalmon belül a katolikus egyház és az abszolút kisebbségben lévő lutheránus egyház Lengyelországban, vagy éppen az ortodox egyházzal szemben az erdélyi reformátusság és a szász evangélikusok. Az ekkléziológiai öndefiníció így nagyon széles skálán mozog a diaszpóra önértelmezéstől a klasszikus népegyházig; azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az ekkléziológiai fogalmak ma már nagyon árnyaltan és kellő körültekintéssel alkalmazhatók csak, mert akár egy népegyházi struktúrában élő egyház egy-egy gyülekezete is diaszpóra szituációban találhatja magát, és egy létszámában kevésnek bizonyuló diaszpóra is számos népegyházi jegyet visel magán. A diaszpóra kérdése különösen Miriam Rose (Jena) előadásában kapott kiemelt hangsúlyt, s mivel az előadó egyben a GEKE (Európai Protestáns Egyházak Közössége) Dél-közép-kelet-európai regionális csoportjának is tagja, a téma egyben kelt-közép európai akcentust is kapott.
- A konferencia másnapján a résztvevőknek a Debreceni Református Kollégium és Nagytemplom megtekintése, valamint az egyházkerület elnökségével való találkozás mellett lehetőségük nyílt a Roma Szakkollégium megtekintésére, ahol élő példát láthattak a társadalmi integrációra. A helyi kezdeményezés egyrészt kiváltotta a résztvevők elismerését, másrészt óhatatlanul a különböző vélemények ütköződésének kiindulópontjául szolgálat a migrációs és a menekültkérdést illetően. Lehel László a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatójának előadása hiteles forrásnak és autentikus véleménynek számított a kérdésben. Mégis érezhető volt a nyugati és kelet-közép európai vélemények eltérő indoklása. Az előadást követő diszkusszió egyértelművé tette, hogy a témáról és kérdésről való gondolkodás során mindig az árnyaltságra, és a különböző teológiai, társadalmi vélemények és intenciók figyelmembe vételére kell törekedni. Ezek nélkül óhatatlanul és veszélyesen egyoldalúak lesznek a probléma-megoldási kísérletek. Hiszen itt nem csupán gazdasági vagy politikai kérdéssel állunk szemben, hanem alapvető nyelvi, etnikai és kulturális különbözőséggel is.
- Ezen a ponton továbbmenve körvonalazódott a konferencia negyedik súlypontja, amely az egyházak kulturális, népi (nemzeti) nyelvi és politikai meghatározottságának sokszínűségét szólaltatta meg. Olyan ekkléziológiai valóság és meghatározottság ez, amelyet nem lehet egyetlen dogmatikai tétellel sem lesöpörni sem egy adott felekezet önazonosságát kereső önismereti vizsgálódásának, sem pedig az azonosságot és egységet célul kitűző ökumenikus és nemzetközi törekvések asztaláról. Ez a több oldalról jövő meghatározottság gyakorlatilag az európai egyházak történelmi öröksége. A modellek sokfélesége, a nemzethez, nyelvhez, politikumhoz civil társadalomhoz való viszony egyaránt jelent olykor tehertételt, máskor kihívást, ugyanakkor lehetőséget is a különböző felekezetek számára. Mégis alapvető dogmatikai kérdésként kell kezelni azt, hogy milyen irányba induljon el a közös ekkléziológiai útkeresés, azaz: milyen ekkléziológiára van szükségünk – ahogyan a kérdés Michael Welker (Heidelberg) előadásának címében megszólalt.
A válaszok, éppúgy, mint a történelmi örökségből származó adottságok és különböző társadalmi egyház és állam együttélési modellekből jövő tapasztalatok sokszínűek és nem konvertálhatók egyetlen megoldássá vagy megoldási javaslattá. Azonban az együttgondolkodás olyan impulzusokat generálhat, amelyet nem spórolhat meg egyetlen felekezet sem, amikor önmaga helyét keresi a társadalomban. Így a GET nagygyűlései közötti közbülső ülés (Zwischentagung) minden valószínűséggel számot tarthat további érdeklődésre, itt Közép-Kelet Európában.
(Kovács Krisztián)
