A digitális világ etikai aspektusai

A digitalizáció és az új kommunikációs technológiák oly módon változtatják meg világunk struktúráit, hogy a következmények átlátására és kezelésére még nem vagyunk felkészülve. Megpróbáljuk a jelenségeket a régi világ szavaival leírni, és érzékeljük, hogy ez nem sikerül. A digitális világ, illetve digitális társadalom témája az elmúlt években és évtizedekben főleg a technológiai fejlesztők és gazdasági szereplők köreiben került előtérbe, ahol az infrastruktúra fejlesztése és a globális kereskedelmi korlátok leküzdése volt a kitűzött cél. A témáról elsősorban számítógépes szakértők és programozók tárgyaltak, akiket a pragmatikus problémamegoldás érdekelt, nem pedig a technológiai változások társadalmi következményei. Kulturális és társadalmi téren még csak most kezd körvonalazódni a felismerés ‒ elemzések, viták és reflexiók szintjén ‒, hogy a modern számítástechnika alapideológiája hogyan kérdőjelezte és kérdőjelezi meg a több évszázad alatt kialakult ismereteinket az emberről és társadalomról, a szociális kapcsolatokról, a kulturális intézményekről és a politikai struktúrákról.
A világunkban zajló gyors változásokkal van tehát dolgunk ‒ ugyanakkor az ezzel kapcsolatos kihívások, problémák és lehetőségek etikai reflektálása új területet és új kihívást jelent a keresztyén teológia számára. Minden technológiai előrelépés és korábban nem ismert eredmény ellenére látnunk kell, hogy számos területen súlyos etikai és jogi kérdésekkel szembesülünk: hogyan érinti a digitális térben való létünk és a technikai eszközök alkalmazása istenképünket, emberről és világról alkotott felfogásunkat? Mit tud mondani a teológia akkor, amikor az élet minden aspektusa – észrevétlenül vagy fokozatosan vagy viharosan ‒ átalakul, és a digitalizáció a közösségi élet minden alrendszerében érezteti hatását? Van-e a teológiának és a teológiai etikának eszközrendszere arra, hogy a digitalizáció által kiváltott hatásokat elemezze? Milyen lehetőségei és útvesztői vannak a modern kommunikációs eszközök használatának ‒ akár a magánéletben, akár egyházi szolgálatok során? Hogyan vegyük igénybe a mesterséges intelligencia kínálta lehetőséget, és mi ennek az interakciónak a határa?   
A fenti és további kérdések, valamint a lehetséges válaszok keresésének szándéka adták az indíttatást arra, hogy a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszéke és Kutatóintézete kutató szemináriumot hirdessen a graduális képzés, valamint a doktorképzés hallgatói számára a 2023‒2024-es tanévben. A szemináriumi ülések és a tematika összeállítása során több szempont volt meghatározó: egyrészt arra törekedtünk, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek a digitális világ és kommunikációs technika egy-egy részterületébe, az ehhez társuló etikai problémák összefüggéseibe, egyúttal segítséget kapjanak az etikai véleményalkotás kialakításához, különböző helyzetek elemzéséhez és reflektálásához. Másfelől teret kívántunk nyitni arra ‒ főleg a doktoranduszok esetén ‒, hogy az egyes előadók keressék a kapcsolódást saját kutatási témájuk és a digitalizáció kérdésfelvetései között, valamint egymás kutatási területe és eddigi eredményei felé. (Az egyes szemináriumi ülések során jó volt tapasztalni, milyen interdiszciplináris perspektívák nyíltak fel, mennyire megteremtődött a légkör a konstruktív együttgondolkodás iránt, mennyire képesek voltak a résztvevők a hozzászólások során kapcsolódni új ismeretkörök és azok diszkurzív, illetve interdiszciplináris összefüggéseihez.) Nem utolsó sorban az egyes szemináriumi ülések témaköreinek megismerése, az élénk diszkusszió, az interdiszciplináris párbeszéd szempontjainak közös keresése, valamint a tanulmányok véglegesített és szerkesztett formában való közreadása által hiátust szeretnénk – legalábbis részben ‒ pótolni. Sajnálatos módon sem az egyházi közbeszédben, sem a teológiai oktatásban, sem egyéb munkaterületeken nem játszik meghatározó szerepet a kérdés: mit és hogyan kell átgondolni a gyakorlati egyházi szolgálat és a szolgálatra készülés terén a digitalizáció hatására, akár az oktatás, az igehirdetés, a spiritualitás, akár a kommunikációs eszközök felelős használta és erkölcsi véleményformálás terén. Legkésőbb a COVID 19 járvány által okozott korlátozások és az alternatív kommunikációs formák keresése el kellett volna indítson annak meglátására, hogy a digitális világ lehetőségeinek használata és alkalmazása felkészülést és felkészítést igényel, új műfajok és formák létjogosultságának átgondolását teszi szükségessé, amely során régi fogalmak újraértelemzése, új fogalmak megalkotása, a teológiai gondolkodás új modelljeinek vizsgálata (vagy éppen a modellalkotás) elkerülhetetlen. Az offline tapasztalatok ugyanis nem konvertálhatók minden további nélkül online megoldásokra.
Nem állítjuk, hogy minden felvetett kérdés megválaszolásra került volna. Azt sem, hogy ezzel a kötettel, illetve a kötet alapjául szolgáló kutatói szemináriummal kimerítettük volna a digitális világ etikai aspektusainak tárházát. Valamennyi résztvevő tudatában van annak, hogy egy út elején találjuk magunkat – a digitális világ felől olyan markáns kihívások érik az egyházi szolgálat, a teológiai tudományművelés és az egyéni kutatási témák feldolgozásának feltételeit, hogy figyelmen kívül hagyásuk súlyos következményekkel jár, később jóvátehetetlen hiányosságokat okoz. Ezért a további jobbra-többre taníttatás alázatával, de a felismert összefüggések igazság-momentumainak megosztásával reméljük, hogy az itt közreadott tanulmányok tovább segítik a digitális világ törvényszerűségei által szükségessé tett teológiai-etikai újratájékozódásunkat, az interdiszciplináris diskurzus szükségességét, valamint az új formák keresésének elkötelezettségét a ránk bízott üzenet hiteles továbbadása érdekében. Ezért illesse köszönet a szerzőket, és adjon inspirációt az olvasók számára.